Diána-Fotó

Gyermekkor

Csákvári László

Olyan valakiről akihez közel állsz érzelmileg mindig nehezebb írni és szűkössé válik a szókincs, minden mondatot újraírsz, órákat ülsz a billentyűzet fölött stb... De mégsem hagyhatom sorok nélkül a fotót. 

Hagy írjak róla először mint társ. Lacitól sokmindent megtanulhattam/tanulhatok. Elsősorban láthatom milyen egy elszánt, bátor életet élni a kudarcok után is és azt, hogy mindenhonnan föl lehet állni.

Sokmindenben imponál, például az általam választott hivatásban is, a fotográfia kisebb nagyobb trükkjei elsajításában, és semmitől nem tart vissza, segít, támogat és sokszor megihklet.

Hogy méginkább a képen látható férfiről legyen szó másodjára a munkásságát részletezném picit.

Laci egy érces hangú énekes. Szenvedélye a zenélés, évek óta pengeti a húrokat.

Elszántság és határottság jellemzi és a mozgatórugójától a zenétől semmi és senki nem tántoríthatja el. 

Új együttesének frappáns szövegei és ékes dallamai tükrözik Laci jellemét, és táncra perdíti kedves közönségét, így ha időtök engedi szabad eljönni és meghallgatni az új, még senki által nem hallott barátságos banda koncertjére, ami október 5-én lesz a BackStages-ben.   

Nem igazán szaporítanám tovább a szót mert megeshet, hogy regény írásába esem. Szóval tessék még egy kép egy jó képű pasiról. :)

Hogy halljátok is miről van szó: 

Őzgidácska Luna

Ez a fotó messze készült Budapesttől, Gyűrűfűn.

Ennek a képnek az a kedves története, hogy amikor erdészeti gyakorlaton voltam és éppen a kecskenyájat teretük ki akkor még a hátizsákban hoztuk haza egy bokor alol.

Három napon át néztük a kis vackát, hogy jön e a mamája de miután nem így történt beleraktuk a hátizsákba és odahoztuk a házhoz.

Később azt a nevet kapta a kis Őz, hogy Luna, és a napok teltével -miután megszogta a helyet és a környéket, és rájött arra, hogy mi nem fogjuk bántani ébresztő órává vált. Ugyanis minden reggel, de percre pontosan 7:30-kor fura hangadással jelezte az ajtó elé állva, hogy éhes. 

Bár később elengedtük, tehát nem háziasítottuk, nem babusgattuk, de mégis ott volt az értelem a szemében. Kicsit olyan érzésem volt mikor elmentem mellette, mintha egy Őz bőrébe bújt ember mellett haladtam volna el, aki hálás volt azért, hogy befogadtuk és kecsketejjel itattuk.

Ez a fotóm a legkedvesebb egyenlőre a gyüjteményemben, így beneveztem vele egy fotópályázatra.

Elnyerte a legkedvesebb különdíjat, 2010-ben.